Furcsa érzés a bensőről beszélni úgy, hogy közebn teljesen más fogalomrendszert használunk belül, mint kívül. Akkor hogyan is lehet erről beszélni, hogy ne nézzenek hülyének, vagy drogosnak?

Például:

"Sokszor érzem úgy, mintha megannyi csápom lenne, vagy ha jobban tetszik, csatornám, amiken keresztül áramlik belém az élet, mások élete, a közös életünk. Különös érzés ez, amikor szinte látom a szemeimmel is, hogy a valódi lényem kinyúl a testemből, és megérint másokat."

Viccesen hangzik, ugye? :) Pedig komolyan is gondolható egy pillanatra, és ha megpróbáljuk lefordítani, akkor talán megtaláljuk benne a nagyok tanításait is... de mivel a szerzőnek nincs se neve, se rangja, hajlamosak vagyunk hülyének nézni, vagy elszállt baromnak.

Nem azt mondom, hogy minden őrültet vegyünk rém komolyan, csak hogy hallgassuk meg őket. És voltaképp mindenkit célszerű meghallgatni, mert bárki által szólhat hozzánk a Maestro. :) Sőt, talán nem is ember, aki által szól hozzánk...