Mi az ott, ami olyan sebesen rohan felém? Nagyon-nagyon sebesen. Olyan nagy és sima és kerek, valami nagy, és laposan hangzó névre van szükség, mint... ööö... főőööö... föl... föld! Ez az. Ez jó név lesz. Föld!

   Vajon barátságos lesz -e hozzám?

 

Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak

18. fejezet (részlet)

És most jövünk mi: Sziasztok! :)

Ez a blog lényegében a mi kis világunk tükörképe akar lenni, amolyan Bálintos, Bogyós és Titis parányi lenyomat az internet végtelen őserdejében.

Arra nem vállalkozunk, hogy a Naprendszeren túlra küldött üzenetként továbbítsuk.

Szóval az igazság ideát marad. :P

De azért próbálkozni csak szabad! B-)

Csak még egy idézet, hogy ne kelljen sokat gépelni és hogy kifejezzük, mennyire örülünk a látogatásodnak!

Szeretettel:

Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett, isten háta mögötti zugában található egy sehol sem jegyzett sárga nap. 

Durván Kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja.

Ez a bolygó a következő problémával küzd - vagy inkább küzdött: az ott élők többsége ideje nagy részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak, ami meglepő, hiszen végül is nem a színes papírok voltak boldogtalanok.

Így hát fennmaradt a probléma: jókora tömegek voltak elkeseredve, és sokan közülük nyomorúságosan érezték magukat, még azok is, akiknek volt kvarcórájuk.

Többen mindinkább úgy vélték, hogy kár volt lejönni a fáról. Mások egyenesen azt állították, hogy felmenni is kár volt rá, jobb lett volna, ha ki se bújnak az óceánból.

Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol volt kezdettől fogva a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt, bevált volna, és még csak föl se szögezek volna senkit sehová.
 

Bármily szomorú is, a leány nem jutott el a telefonig, hogy beszámolhasson valakinek a felfedezéséről...

 

Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak

Bevezető (részlet)